A modellezett terület határait kellôen messze állapítottuk meg ahhoz, hogy a külsô peremeken uralkodó viszonyoknak ne legyen számottevô hatásuk a vízmûvek környezetére. A külsô peremeken összesen három ponton definiáltunk állandó nyomást: a Sajó belépésénél, a Bódva belépésénél, valamint a Sajó kilépésénél. A külsô perem többi csomópontján vízzáró határfelületet tételeztünk fel.
A numerikus modellben a felszínalatti lefolyást meghatározó tényezôk közül a következô hármat vettük figyelembe peremfeltételekként:
Ad a. Az egyidejû vízszintméréskor a Sajón a sajószentpéteri és a sajópüspöki, a Bódván pedig a borsodsziráki vízmérce adatait rögzítették. A modellezett területrôl a sajópüspöki vízmérce leesik, így a Sajón is és a Bódván is egy-egy vízmérce adatát kellett a felsô, ill. az alsó folyás irányába extrapolálnunk. A folyók átlagos esése azok írott hossz-szelvényébôl becsülhetô volt. A folyók digitalizált vonala mentén a vízállás ilyenformán egy rögzített pontból és az átlagos esésbôl számítható. Megjegyezzük, hogy a vízmércék helyzetét a térképrôl becsültük.
Ad b. A vízforgalomnak ez az eleme igen nehézkesen becsülhetô csak meg, és különösebb remény sincs, hogy használható adatokhoz jussunk. A peremfeltételeknek ezt a tagját a modell kalibrálásával állapítjuk meg, és a modellezés részét képezô érzékenységvizsgálat során kitérünk az eredményeknek a felületi terheléstôl való függésére is.
Ad c. A borsodsziráki és kazincbarcikai vízmûveket állandó hozamú csomóponti nyelôvel vettük figyelembe. A termelô kutak vízszintes koordinátáit a térképrôl becsültük.