A stacionárius áramlás közegét jelentô kétdimenziós vízvezetô réteg alapvetô hidraulikai jellemzôi a transzmisszivitás és a rétegvastagság. E kettô szorzatából adódik a szivárgási tényezô, amelynek eloszlása meghatározó az áramlási képre nézve. A szivárgási tényezôt némi próbálgatás után 700 m/nap-ra vettük a folyóvölgyek alján elterülô kavicsteraszon (ami összhangban van a [7] által javasolt "legalább 200 m/nap" értékkel), és 1 m/nap-ra a dombokon. (A kontraszt nélkül a numerikus modellben a vízbázisok közelében lévô, azoknál esetenként 100 m-rel magasabb dombok szolgálnának a víz forrásul, ami ellentmond a tapasztalatnak is és a szemléletnek is.) A borsodsziráki vízmû és a zagytározók között fekvô terület szivárgási tényezôjének eloszlásáról [1] árnyaltabb képet sugall, amelyet az érzékenységvizsgálat során úgy vettünk figyelembe, hogy a kavicsterasznak az erre a területre esô részén hét osztályba soroltuk a véges elemek szivárgási tényezôit (1. ábra ).
A kavicsterasz kiterjedését a modellezés során becsülnünk kellett. A kavicsterasz szélét a folyóvölgyeket övezô dombok lábánál, a numerikus modellbôl származtattuk a következô módszerrel.
A térképrôl leolvasható domborzatot a telített zóna felsô határaként figyelembe venni irreális lett volna, mindazonáltal a telítetlen zóna vastagságát is maximálni láttuk célszerûnek. A modellezett terület legmagasabb pontját képviselô Bükk-tetô (408,4 m, Gauss-Krüger 4468000, 5345000) alatt a telített zóna felsô határát 350 m.B.f-nek becsültük, és a 138 m.B.f. lévô harmadfélszáz figyelembevett pont magasságát arányosan csökkentettük. Az így nyert domborzattal és a folyókkal, vízkivételek nélkül, homogén közegen számolt nyomásmezô 140 m alatti pontjaihoz rendeltük hozzá a késôbbiekben a kavicsterasz anyagát reprezentáló, két nagyságrenddel magasabb szivárgási tényezôt. A domborzat kavicsteraszra esô csúcsait töröltük a modellbôl (2. ábra).
A Kazincbarcika II és II/A vízmûvek környezetében a kavicsterasz kiterjedését a térkép 140 m-es szintvonalával vettük figyelembe (3. ábra).
