A modell két (vízszintes) dimenzióban számítja a stacionárius h piezometrikus nyomást. A matematikai modell a klasszikus
parciális differenciálegyenleteken alapul, amelyben az említetteken felül Q a vízhozamként szereplô forrás, illetve nyelô.
A hozzáfolyási és az adott idôtartamra vonatkoztatott utánpótlódási terület meghatározásához szükséges sebességmezôt a szintén klasszikus
egyenlet szolgáltatja.
Ismert, hogy a végeselem-módszer által nyújtott szivárgási sebességmezô nem-folytonos a véges elemek csatlakozó éleinél, és hogy ez az áramvonalak számításakor néhány gyakorlati problémát vet fel [2]. Mivel az ezekre a problémákra adott válaszok jelenleg még nem eléggé kiforrottak, ugyanakkor viszont meghatározóak lehetnek a számított áramlási kép alakjára, az alkalmazott megoldást röviden vázoljuk (Függelék A).
