A numerikus modell komponensei mind több-kevesebb bizonytalansággal terheltek, amelyek a modell által szolgáltatott eredményeket valamilyen mértékben befolyásolják. Hogy egészen pontosan milyen mértékben, az sokszor csak a komponensek perturbációjával és a modell többszöri megoldásával tapasztalható meg. Az alábbiakban az 50 éves hozzáfolyási terület alakjának a változásán mutatjuk be a két legbizonytalanabb bemenô adat: a kavicsterasz szivárgási tényezôjének eloszlása, valamint a területi csapadékterhelés értékének a hatását.
Figyelembevéve a kavicsterasz inhomogenitásáról rendelkezésre álló javaslatot [1], az áramlási mezô jelentôsen módosul, a figyelôkutak helyén számított nyomásértékek pedig nem látszanak egyértelmûen igazolni a javaslatot (10. ábra).
A homogén kavicsterasz szivárgási tényezôjét egy nagyságrenddel, 700 m/napról 70 m/napra csökkentve nemcsak ez az effektus erôsödik fel, hanem a kazincbarcikai vízkivétel környékén a telített zóna felszíne is túlzottan behorpad, így biztosítva a nyelô elôírt vízhozamához szükséges nagyobb gradienst (11. ábra).
A csapadék és az evapotranspiráció mérlegét a csapadék 40 %-a helyett 20 %-ra véve a telített zóna felszínének harántirányú, a folyókra merôleges görbülete is lecsökken (a talajvíztükör "kilaposodik"), és a termelôkutaktól távolabb esô áramlási kép kialakulásában a felszíni lefolyás esése kap nagyobb hangsúlyt (12. ábra).
